Tánc

Renge Lídia

táncművész

 

 Tanulmányaimat az Erkel Ferenc Ált. Iskola és Gimnáziumban kezdtem az opera – tagozatos osztályban  7 évesen, így lettem a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusának tagja úgy 17 éves koromig. Ez időszak alatt, főleg kisgyerekként, volt szerencsém néhány musical darabban is szerepelni, így olyan jelentős személyekkel, koreográfusokkal dolgozhattam együtt, mint Seregi László vagy Sárközi Gyula(Seregi akkori segédkoreográfusa). Korán megismerkedhettem a színpadi fogásokkal, technikákkal ahogy lestem a legnagyobbaktól: Szerednyei Béla, Haumann Péter, Psota Irén, Szinetár Dóra, Für Anikó…

 Ám később értékelődött föl bennem, hogy szólistaként olyan színháztörténeti és zenei életi szempontól érdekes, újító emberekkel is közvetlen kapcsolatban álltam, mint Halász Péter, Fekete Gyula, Kesselyák Gergely távolabbról pedig Kovalik Balázs. Az Opera énekes művészeiről nem is beszélve(Fekete Vera, Bándi János, Pitti Katalin…).

 Persze mindezt csupán azért említem meg, mert úgy érzem hálátlanság lenne tőlem, ha legalább ennyivel nem tisztelem meg a múltat.

 2009-ben a Szent István Zeneművészeti Szakkozépiskolában végeztem, Hangkultúra szakon.

 2013-ban a Théba Művészeti Iskolájának növendékeként Klasszikus Magánénekes szakon tettem le száróvizsgámat.

 Négyéves korom óta táncolok főleg klasszikus balett, sztepp tánc, jazzbalett műfajon belül, amit az Ékszer Balettiskola növendékeként kezdtem, és azóta is ott dolgozom.

 2004 óta az Ékszer Balett Egyesület szólótáncosa vagyok, mesebalettekben, melyeket a budapesti Stefánia Palotában adunk elő. Munkám a koregrafálásra is kiterjed.

 2014-ben Az V. Országos Klasszikus Balettversenyen Koreográfusi Különdíjjal tüntettek ki.

 2014-ben Felvételt nyertem a Magyar Táncművészeti Főiskola színházi táncos szakára.(Azonban hangsúlyoznám, hogy meglévő tudásomat, semmilyen módon nem itt szereztem.)

 2016-ban Molnár Viktornak, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem végzős zeneszerző hallgatójának diplomamunkájában működtem közre, mint koreoráfus, valamint szólista.

 2007 óta vagyok tagja a Hevesi Színtársulatnak, boldog vagyok mert így a színi életem prózai oldalról is teljes lehet. Persze nem csak emiatt boldogít a társulat…  Úgy vélem ritka az olyan csapat, melynek előadásai közben a művészek valóban támogatják egymást és tényleg szeretetből mosolyognak a másikra. Örülök, hogy egyszerre két ilyen társulatban is szerepelhetek.

Miért találom fontosnak a tánc tanítását alapfokon? Nagyon sok oka van… Először is csodálatosan hasznos! A test irányítása, tudatos koórdinálása, a ”mozdulatmemória” fejlesztése az élet számos területén segíthet. Különösen, ha valaki művészi, előadóművészi pályát tűz ki maga elé. A többi legfontosabb okomhoz szorosan kapcsolódik az alaptézisem; nem kell,  hogy mindenki professzionális táncos legyen! Nem kell, hogy ez legyen feltétlenül a végcél. Ez a szakma annyi buktatóval, megalkuvással, kockázattal járhat, és ugyan gyönyörű, de rövid életű, mint egy levágott virág. Valamint ne felejtsük el, hogy ezerből egy az, aki minden tekintetben – alkati adottság, tágság, jó ritmusérzék, tánckészség, szorgalom, mentalitás, szenvedély, teherbírás, magas fokú értelmi és érzelmi intelligencia (igen, csak ésszel lehet valakiből igazán jó táncos, a ”buta táncos” egy nagyon rossz sztereotípia) erős kisugárzás, humorérzék – alkalmas a pályára. Éppen ezért hiszem, hogy a profi táncos pályához nem elég, ha az ember felnőtt korban kezd el ezzel foglalkozni. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem lehet rengeteget fejlődni felnőtt, tudatos korban! Sőt! Jöjjünk rá arra, hogy milyen módon tudjuk gazdagítani a mindennapi életünket a tánccal! Ha valamilyen módon kapcsolódik a munkánkhoz, tanulmányunkhoz, választott szakirányunkhoz, hogyan tudnánk beépíteni? Bárkinek szívesen segítek ezekben a kérdésekben, ha hozzám fordulnak, ahogyan itt is örömmel, személyesen megteszem a Théba Művészeti Iskolában.

 

Faculty

Sorry no post found.